Amióta világ a világ, az embereknek mindig védekezniük kellett - a természet erőivel, vadállatokkal vagy éppen embertársaikkal szemben. Ahány ember, annyiféle módja létezik az önvédelemnek. Míg egyes védekezési formák ösztönösek, s az adott személytől és helyzettől függőek, addig másokat nagyobb közösségek sajátítottak el és formáltak tovább. A karate is egyike ez utóbbi módszereknek Ősi sírboltok mennyezetét borító festmények és templomfalakon található domborművek bizonyítják, hogy a harcművészetek már több ezer éve léteznek. A karate melyet napjainkban egyaránt tartunk sportnak és az ön- védelem egyik formájának, gazdag és változatos múlttal büszkélkedhet. E fegyver nélküli, ütéseket és rúgásokat alkalmazó harcrendszernek a kialakulásában számos nép, kultúra és filozófia játszott szerepet. A négy legfontosabb karatestílus - a kínai kung-fu, az okinawai karate, a koreai taekwon-do és a japán karate - mindegyike sajátos technikákkal gazdagodott, a helyi adottságokhoz, a kulturális és földrajzi környezethez alkalmazkodva.
A karate kialakulásának történetét vizsgálva három szálon kell nyomoznunk. Az egyik fontos helyszín egy kínai templom volt, ahol e harcművészetet a szerzetesek testedzés gyanánt űzték. Számos legenda szól egy Indiából származó szerzetesről, aki a vallásos életvitel mellett egyfajta testgyakorlatrendszert is tanított híveinek. Egy másik szál az elkeseredett okinawai parasztokhoz vezet, akik földjeik védelmében szerszámaikkal szálltak szembe a fosztogatókkal. A karate harmadik gyökere pedig a japán harcosok életfilozófiája, amely a harmónián és a szigorú erkölcsi előírásokon alapult,. A dél-kínai kung-fu-harcosok súlypontjukat alacsonyra helyezve mindkét karjukkal körkörös mozdulatokat végeztek. Az alacsony súlypontra azért volt szükség, hogy ha hajókon vagy a környéken gyakori csúszós, sáros talajon küzdöttek, ne veszítsék el az egyensúlyukat. Mindannyian parasztok voltak, így természetes hogy harc közben elsősorban erős karjukat használták. Az észak-kínai kung-fu-mesterek magasabban tartották súlypontjukat, és több rúgást alkalmaztak, hogy támadóikat kibillentsék lovaik nyergéből. Lakhelyük hegyes- dombos vidékein edződött lábukkal nagyszerűen tudtak rúgni. A japánok által kifejlesztett stílus gyors szem- betámadásból és visszavonulásból állt. Az okinawaiak az egyenes vonalú mozgások mellett a kung-fuból ismert körkörös védekező mozgásokat is alkalmazták A koreaiak sok magasra emelt lábbal végrehajtott forgórúgással gazdagították saját stílusukat. A 20. század folyamán az ázsiai harcművészetek el jutottak Európába és Amerikába, ahol - a hely és a kor szabta körülményekhez alkalmazkodva - tovább változtak, alakultak. Az amerikai karate a különböző stílusok ötvözéséből jött létre. Mindegyik stílus alapja a rendkívüli gyorsaság és az elsöprő erő. Hogy melyik közülük a leghatékonyabb, azt mindig az adott helyzet dönti el.
A harcművészetek teljes története minden bizonnyal örökre rejtély marad, A karatéról szóló írásos emlékek többsége az idők során elpusztult - tűzvészek, háborúk martaléka lett. További nehézséget okoz, hogy a történelem során számos uralkodó - félve alattvalói lázadásától- tiltotta a harcművészeteket, így azokat csak titokban gyakorolhatták. Mindezek ellenére a legendák tovább élnek mindazok körében, akik napjainkban ezen ősi művészeteknek hódolnak.