Májápura, a hagyomány folytatódik

Az Úr Csaitanja jelentősége felmérhetetlen a vaisnava hagyomány szempontjából. Miután Bhaktivinóda megtalálta Srí Csaitanja szülőhelyét, a tradíció méltó folytatója, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda gyönyörű templomot épített, hogy a területet megőrizve és kiépítve zarándokhelyet hozzon létre. A munka 1972-ben kezdődött, és a mai napig tart.

A ma Srí Májápura Csandródaja Mandira néven ismert épületegyüttes a templomon kívül szépen gondozott parkból, iskolából, könyvtárból, múzeumból, egy Sríla Prabhupáda emlékhelyből, előadóteremből, vendégházakból és más létesítményekből áll. Több száz vendég fogadására alkalmas, és legfőbb célja Srí Csaitanja dicsőítése. A komplexumot ma is fejlesztik, és amikor elkészül, valóra válik Bhaktivinóda álma, a látomás, amit akkor látott, amikor Májápura még egyszerű falu volt. 

Egy este Bhaktivinóda godrumadvípai otthonában ült, és a Dzsalángi folyó kristálytiszta vizén túl zöldellő mezőket kémlelte. A távolban ekkor ragyogó sugárzást pillantott meg. Alaposabban szemügyre vette a látomást, és egy aranyló város rajzolódott ki előtte, egy lelki város, ami a közeljövőben ölt majd formát. A város Srí Csaitanja dicsőítését szolgálja majd, és minden népcsoport és vallási felekezet otthonra lel benne. "Végül is - gondolta Bhaktivinóda - az Úr Csaitanja nem azért szállt alá, hogy pár indiait felszabadítson. Az Úr célja az volt, hogy minden ország minden lakóját felszabadítsa, az univerzum minden pontján, és örök szektariánusságtól mentes vallasos elveket prédikáljon. Bhaktivinóda sóvárogva adott hangot annak a vágyának, hogy egyszer mindez valóra váljon: "Ó eljön a nap, amikor a szerencsés angol, francia, orosz, német és amerikai emberek zászlót, mridangát (dobot) és karatálát (cintányért) ragadnak, és kírtanát tartanak az utcákon és a városokban." "Eljön az idő - írta -, amikor Navadvípa földjén, a Gangesz partján gyönyörű templom emelkedik majd a magasba, és az Úr Csaitanja dicsőségét hirdeti a világnak." Megjósolta azt is, hogy eljön majd valaki, egy kiemelkedő személyiség, aki valóra váltja ezeket az álmokat. 

Mintegy hatvan évvel később. 1971-ben, amikor Sríla Prabhupáda Májápurában, egy nádfedeles kunyhóban lakott néhány tanítványával, Bhaktivinóda álmáról beszélt, a szent városról és a márványpalotáról. amelyek a jövőben épülnek majd fel. Leírta a majdani kényelmes vendégházakat, az elefántoktól, őzektől és páváktól tarka parkokat, a szegények számára biztosított ételosztást, az iskolákat, a gyönyörű templomot és még sok más dolgot. Ez volt az ő látomása, és ezt a látomást igyekeznek ma valóra váltani Prabhupáda bhaktái. A Bhaktivinóda által megjövendölt kiemelkedő személyiség nem volt más, mint maga Prabhupáda. Prabhupáda lelkesítette a bhaktáit, személyesen felügyelte a tervek megvalósítását, egészen a legapróbb részletkérdésekig, és még életében nyüzsgő lelki központot varázsolt a kopár mezőkből. Májápura visszakerült a térképre Prabhupáda több ezer angolt, franciát, németet és amerikait hívott Májápurába, akik mridangákat, zászlókat és karatálákat ragadva kírtanoztak. És utat mutatott, hogyan folytassák a megkezdett munkát, hogyan váltsák valóra Bhaktivinóda álmát.

Videók Majapuráról