Mahábhárata

A mind terjedelmében, mind tartalmában nagyszabású Mahábhárata India mítoszkincsének, vallásának és bölcseletének alapművévé vált. 110 000 szanszkrit kétsorost számláló alkotás hétszer hosszabb, mint az Iliasz es az Odüsszeia együttvéve, és háromszor terjedelmesebb a zsidó- keresztény Bibliánál. A Mahábhárata sokak szerint Vedákkal áll egy szinten, s - nem véletlenül - ,,az ötödik Védaként"' is emlegetik. A vaisnavák itihászaként, ,történetként"' tartják számon. 

A vaskos kötetet kitevő Mahábhárata sokféle témát érint, de fő cselekményszálát a Pándavák és a Kauravák között kialakult viszálykodás alkotja. Az elfajuló viszály végül az egész univerzum létét veszélyeztető polgárháborúba torkollik, amelyben istenek és emberek szélhámosok, mágikus képességekkel megáldott aszkéták, bráhmanák és a királyi család tagjai egyaránt részt vesznek. 

A hagyomány szerint Mahábhárata három különböző síkon értelmezhető. Közvetlen szinten egy konkrét királyi család történetét olvashatjuk, akik között ádáz testvérháború alakul ki. A Mahábhárata még ebben a látszólag felületes megközelítésben is olyan értékeket közvetít, mint a hősiesség, a bátorság és a jámborság. Etikai síkon a háború a jó és a gonosz, az igazság és az igazságtalanság, a helyes és a helytelen lényegében tehát a dharma és az adharma - nap mint nap megvívott örök harcát jelenti. 

Szellemi-lelki síkon a Mahábhárata a felsőbbrendű én és az alsóbbrendű én, az ember szellemi elhivatottsága és a test-elme-érzékek sürgető szükségletei között dúló konfliktusról tudósít. A vaisnava tradíció értelmezésében a Mahábhárata a valóság mind e három síkját felöleli, amelyek között a hagyomány segít eligazodni.