Vegetáriánus India

Ha csak futólag olvasunk is bele India hagyományos vallási irodalmába, az rögtön szembetűnik, hogy a vegetarianizmus mindig is bevett gyakorlat volt szerte az országban. Az életvezetési útmutatónak szánt védikus Manu-szmriti (5,49) kijelenti: ,,Figyelembe véve, hogy miből származnak a húsételek és mit jelent a testet kapott élőlények béklyóba verése és lemészárolása, az embernek teljességgel tartóz- kodnia kell a húsevéstől." Ugyanez a mű (6.12) azt is meg említi, hogy a húsevő ,,maga is gyilkosságot követ el, ami a karmához láncolja [bandha]".

A Mahábháratában Bhísma, a nagy harcos Judhisthirának, a legidősebb Pándava hercegnek magyarázza, hogy az állatok húsa olyan, mint a saját fiunk húsa. A húsevés tehát, amint azt a Mahábhárata egyértelművé teszi, visszataszító. Az ősi India bráhmanái isteni erényként tartották számon a tisztaságot, ám még a ,tisztátalan" étel fogyasztása sem volt olyan szörnyű bűn, mint a húsevés. A húsevés az alacsonyabb kötőerők hatása alatt áll, és tudatlanságot és betegséget eredményez" - írja az eposz. Az egészséges étrend szattvikus, azaz a jóság kötőerejébe tartozik: tisztítja a tudatot és meghosszabbítja az életet. Az ételekkel kapcsolatos védikus tudnivalók nem merülnek ki annyiban, hogy megtiltják az ölést, és erénynek nevezik a vegetarianizmust. A védikus szentírások szerint az embernek minden ételt fel kell ajánlania Istennek áldozat gyanánt. Krisna kijelenti: ,,Ajánld fel Nekem mindazt amit cselekszel, eszel, felajánlasz vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!" (Bhagavad-gítá 9.27) A védikus irodalomban több utalást is találunk arra vonatkozólag, hogy a gyümölcs, a zöldség, a gabona, a magvak és a tejtermékek emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek. A Gítá tanításainak követői nem esznek húst, halat, baromfit és tojást, mivel ezeknek a fogyasztását nem hagyták jóvá a szentírások és a védikus bölcsek. 

A Bhagavad -gítá azt is kijelenti, hogy aki a szentírások által lefektetett módon, szeretettel felajánlja ételét Istennek, az megszabadul a bűnös tetteiből származó valamennyi visszahatástól, és nem kell újra megszületnie az anyagi világban: " A bhakták megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek." (3.13) Az ilyen, odaadással felajánlott ételek maradékát praszádamnak (szó szerint: ,az Úr kegye") nevezik. 

India legtöbb templomában ingyen osztanak megszentelt (felajánlott) vegetáriánus ételt, praszádamot azoknak az embereknek, akik nap mint nap ellátogatnak e szent helyekre. Nárada Munit, az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő védikus bölcset az ösztönözte arra, hogy az odaadás útját kövesse, hogy megízlelte az Úrnak felajánlott ételt. A védikus filozófián és valláson nyugvó sok újkori mozgalom között a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete (ISKCON) azzal vívott ki elismerést magának, hogy támo- gatja a vegetarianizmust, s azon belül is az ételosztást (praszádam-osztást). A nagyszámú ISKCON-templomban nem is szolgálnak fel más ételt a vendégeknek, mint megszentelt vegetáriánus ételt.