Ayurvéda

Az ájurvéda (,,az élet tudománya") a természetgyógyászat Ősi rendszere. A kínai orvoslás kidolgozását is megelőző ájurvédikus tudomány alapjait mintegy ötezer éve rögzítették írásos formában (az Atharva-védában). Az ájurvédikus tudomány részletesen bemutatja a különböző fejlett orvosi technikákat. Az ájurvédát a hagyomány szerint Visnu egyik inkarnációja, Dhanvantari hozta el ebbe a világba.

Az ,élet tudományát" - kétezer- ötszáz évvel ezelőtt - két bölcs, Csaraka és Szusruta foglalta rendszerbe, akiket az egészségügy és a gyógyítás szülő- atyjaiként tisztelnek. Az ájurvédikus sebészet megalkotója bonyolult és kifinomult sebészi beavatkozásokat hajtott végre, köztük császármetszést, szürkehályog-eltávolítást és agyműtétet. 

Csaraka és Szusruta munkái - a Csaraka-szanhitá és a Szusruta-szanhitá - mind a mai napig fennmaradtak. Ezeket a részletes orvosi szakkönyveket azért tartják nagyon értékeseknek, mert szerzőik, akik védikus orvosok voltak, meditáció segítségével mintegy beleláttak az emberi test belső működésébe. Akinek kedve tartja, összehasonlíthatja az, ősi védikus orvoslást a modern gyógyászat eredményeivel, és megállapíthatja hogy az utóbbiak alátámasztják az ájurvéda megállapításait (a védikus írások például részletesen leírják hogyan fejlődik hónapról hónapra magzat az anyaméhben). Az ájurvéda hatalmas tudomány, amely a gyógyítás sokféle területével foglalkozik a gyermekgyógyászattól és a belgyógyászattól kezdve a nőgyógyászaton és a fül-orr-gégészeten át az aneszteziológiáig, művégtag- gyártásig és plasztikai sebészetig. 

Az ájurvéda három dósa ( ,nedv") alapján magyarázza el az ember pszichofizikai természetét. Ezek a következők: váta (levegő vagy szél), pitta (tűz vagy epe) és kapha (föld vagy nyálka). Mindenkiben e három dósa valamelyike dominál, az alkata alapján. Betegség akkor alakul ki, amikor felborul a három létfontosságú nedv egyensúlya.

 Az ájurvéda szerint az egészség a dósák egyensúlyának helyreállításával állítható vissza. Ez az egyensúly személyre szabott diétával, a tevékenységek mindennapos szabályozásával higiéniával, kedvező környezeti változásokkal és helyénvaló gondolatokkal teremthető meg. Az élelmiszerek és gyógynövények orvosi célú felhasználása fontos része az ájurvédikus tudománynak, és mindenkinek a testalkata határozza meg, milyen gyógymódban részesül. 

Sajnálatos módon, az idegen hódítások és a belső konfliktusok miatt az ájurvéda az idő múlásával a feledés homályába merült Indiában, újabban azonban ismét megnőtt az elismertsége mind a holisztikus, mind az allopatikus gyógyászat képviselői körében. Jelenleg több száz indiai egyetem foglalkozik a kutatásával, és Amerikában is működik egy ájurvédikus alapokon dolgozó sebészeket tömörítő szervezet, Sushruta Society néven. Elmondható tehát, hogy az ájurvéda iránt világszerte megnőtt az érdeklődés.