Karma és reinkarnáció

Minden élőlény megszületik, és amikor eljön az, ideje, meghal. Ám a vaisnava hagyomány szerint minden élőlény újra megszületik. A reinkarnáció - a megtapasztalt, de elfelejtett születések és halálok körforgása - és a karma (,,minden tettet egy azzal arányos visszahatás követ") ezzel szorosan összefüggő fogalma időtlen idők óta szerves része az indiai kultúrának. Az egyik legősibb szentírás, a Satapatha-bráhmana (10.4.3.1) kijelenti: ,,Aki ismeri az igazságot, legyőzi az ismétlődő halált, és az elnyeri a tökéletes életet".  A pontos Szavak - Punar mritju - hagyományosan reinkarnációra utalnak mivel a az eredeti szanszkrit szerint a megszületést, a meghalást és az újbóli megszületést jelzik (hogy újra meghaljunk). A reinkarnáció és a hozzá kapcsolódó fogalmak vaisnava értelmezése az alábbi három pontban foglalható össze:

1. Minden élőlény egy anyagi testben élő lélek. A védikus írások pontosan meghatározzák ezt a testben lakó lelket: "Ha egy hajszál felső végének keresztmetszetét száz részre osztjuk, majd az igy kapott részeket ismét százra, a kapott egységek azonosak lesznek a lélek nagyságával." (Svétásvatara-upanisad 5.9) Ennek megfelelően a hagyomány azt tanítja, hogy az univerzum megszámlálhatatlanul sok spirituális atomi részecskét - lelket - hord magában, amelyek mérete a hajszál felső vége keresztmetszetének tízezred része. A védikus irodalom a lélek méretén túlmenően az elhelyezkedéséről is tájékoztat: "A lélek mérete az atoménak felel meg, és csakis tökéletes értelemmel lehet érzékelni. Ez az atomnyi lélek ötfajta levegőben (prána, apána, vjána, szamána és udána) lebeg, a szívben helyezkedik el, és hatását a megtestesült élőlény egész testére kiterjeszti. Lelki hatása akkor nyilvánul meg, amikor megtisztult az ötféle anyagi levegő okozta szennyeződéstől." (Mundaka-upanisad 3.1.9) A lélek tehát a testbe szorul, és a születés pillanatától a testtel azonosítja magát. Egy emberöltő alatt az ember sokféle testet ölt magára - csecsemőtestet, gyermektestet, ifjú testet, felnőtt ám ugyanaz a személy testet stb. 
ám ugyanaz a személy marad. A Bhagavad-gítá (2.13) kijelenti: "Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik" 

2. A jelenlegi testünkben elkövetett tetteink meghatározzák, hogy milyen testet kapunk a következő születésünkkor. A vaisnava szövegek kijelentik, hogy a lélek testről testre történő vándorlása nem véletlenszerűen történik. A lélekvándorlást finom szintű vágyak indítják el, aminek kimenetelét a karma szabja meg pontosan. A karma korábbi tetteket jelent, amelyekre egyaránt sor kerülhetett a jelenlegi és valamelyik korábbi életünkben. Ez a magyarázata annak, hogy különböző fajok vannak: minden testtípus más-más többletlehetőséget kínál az érzéki élvezetre. Az egyének ízlésük és vágyaik szerint kapnak új testet. Aki például hajlamos a tunyaságra és szeret aludni, az könnyebben hódolhat ezeknek az élvezeteknek egy medve testében (ami akár hónapokat is alszik egyfolytában.) 

3. A lélek oly módon szabadulhat ki a születés és halál körforgásából hogy istentudatossá válik. Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában (8.15): "Miután elértek Engem, a nagy lelkek az odaadó jógik soha többé nem születnek meg" Ezért a vaisnava hagyomány azt tanítja, hogy a bhakti jógának - az, odaadás jógájának - a folyamata kiszabadítja az embert a születés és halál körforgásából. A Brahma-szamhitá (5.59) kijelenti: "A legmagasabb szintű odaadást úgy éri el valaki, hogy folyamatosan törekszik az önmegvalósításra, amelyhez a szentírások bizonyítékai, az istenhívő magatartás és az állhatatos gyakorlás nyújt segítséget. A. L. Herman, a University of Wisconsin-Stevens Point filozófia- professzora a következőképpen érzékelteti a bhakti-jóga jelentőségét: 

"A bhakti-jóga, avagy ,az imádat útja" azzal kínál megoldást (a reinkarnáció problémájára), hogy felmutatja az Isten előtti odaadás folyamatát. Más szóval a bhakti-jóga olyan tettekre ösztönöz, amelyek nem termelnek karmikus visszahatásokat, mivel a bhakta a tetteit és azok következményeit egy imádott Istennek ajánlja. Ennek eredményeképpen a tett által létrehozott karma Istené lesz, és nem a bhaktáé. Mindebből az következik, hogy a szenvedés problémája is megoldottnak tekinthető, hiszen az, hogy a munka gyümölcsét felajánlották Istennek, felemészti a duhkha - vágy - okát. Ez pedig szintén azt eredményezi, hogy megnyínak a mennyek kapui.") 

Krisna kijelenti: "Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban... eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!" (Bhagavad-gítá 8.16)