Az indiai hagyományban az univerzum ezoterikus bölcsességét védának nevezik. Etimológiailag a szó a szanszkrit vid tőre vezethető vissza, amelynek jelentése ,,tud", illetve tudás'.
A gitá ,,éneket"' jelent, a bhagavad pedig Istent", minden fenség (bhaga) birtokosát (vat). A Bhagavad-gítá tehat azt jelenti: ,,A Fenséges éneke", és az Úr Krisna tanításait foglalja magában.
A Srímad-Bhágavatamot (Bhágavata-puránát)=vagy röviden csak Bhágavatamot - gyakran a vaisnavák Bibliájaként emlegetik. Ez a hatalmas, enciklopédikus igényű mű a tudás széles spektrumát tárja elénk.