Nriszinha avatár

Visnu avatárái közül talán Nriszinhadéva, a félig ember, félig oroszlán inkarnáció a legfantasztikusabb, egyben a legmeghökkentőbb látvány. A története is nagyon érdekes.

Sok ezer évvel ezelőtt, egy másik világciklusban, amikor az élőlények sokkal hosszabb ideig éltek, mint ma, élt egy Hiranjakasipu nevű nagy hatalmú, zsarnok király, aki halhatatlanságra vágyott. Célja elérése érdekében komoly lemondásokat végzett harminchatezer éven keresztül, abban reménykedve, hogy vezeklése jutalmául a félistenek teljesítik majd a kívánságát. 

Végül az Úr Brahmá megjelent Hiranjakasipu előtt, és tudatta vele, hogy még ő, Brahmá sem él őrökké, noha az élete sok trillió év hosszúságú. Ebből következően másokat sem áldhat meg örök élettel. 

A ravasz Hiranjakasipu ekkor a következő kéréssel fordult Brahmához: .Ha már halhatatlan nem lehetek, kérlek add meg, hogy ne árthasson nekem semmilyen ember által ismert fegyver, ne végezhessenek velem sem a földön, sem a vízben, sem a levegőben sem bent, sem kint, sem nappal, sem éjszaka. Miután Hiranjakasipu elérte Brahmánál, hogy megadja neki ezeket az áldásokat, megnyugdott, és azt gondolta, hogy ha csellel is, de gyakorlatilag halhatatlanná vált. 

Ezek után már csak egyvalaki miatt főhetett a feje: fia, Prahláda miatt. Négy fiúgyermeke közül Prahláda volt a legjámborabb. Bár Hiranjakasipu szerette őt, azt már nem tudta elviselni, hogy a fiú nagy szeretettel szolgálja Visnut. Prahláda az iskolatársait a szeretetteljes odaadásra tanította. Amikor Hiranjakasipu megrótta ezért, Prahláda azzal válaszolt, hogy jobb volna, ha az embereket inkább Isten érdekelné az anyagi célok helyett. 

Hiranjakasipu, aki a legnagyobb ateista volt, szörnyű haragra gerjedt. Fia iránt érzett szeretete pillanatok alatt gyűlöletbe fordult. Megbízta szolgáit, hogy végezzenek a fiával, ám valahányszor megpróbálták megölni, Prahláda mindig megmenekült: valamilyen isteni beavatkozásnak köszönhetően sohasem tudták kioltani az életét. A tervei meghiúsulása miatt mélyen csalódott Hiranjakasipu ekkor úgy döntött, ő maga végez a fiával. Először azonban egy egyszerű kérdést intézett hozzá: - Hogyan menekülhetsz meg mindig a haláltól? Honnan van hozzá az erőd? Prahláda azt felelte, hogy minden az Úr akaratából történik, és ahonnan az ő ereje származik, onnan származik minden erő: Istentől. 

Hiranjakasipu haragja ekkor már nem ismert határokat. Fékeveszett dühében kijelentette, hogy ő is látni akarja ezt az Istent, aki miatt a fia semmi másra nem tudott gondolni .Hol ez a Legfelsőbb Úr, akiről állandóan beszélsz?". 

Prahláda azt válaszolta, hogy az Úr mindenhol jelen van. - Ha mindenhol jelen van - tombolt Hiranjakasipu -, akkor miért nincs jelen itt, ebben az oszlopban?! - Azzal egy közelben álló hatalmas oszlopra csapott az öklével. Ám alighogy ráütött, az oszlopból legnagyobb döbbenetére rettenetes hang tört elő, majd előugrott belőle a félelmetes és hatalmas Nriszinhadéva, a félig ember, félig oroszlán istenalak. Az Úr egy ideig hagyta, hogy Hiranjakasipu hiábavaló kísérleteket tegyen arra, hogy megölje Őt a harcban, ám amikor elérkezettnek látta az időt, az ölébe fektette Hiranjakasiput, feltépte a hasát, és egyszerűen kibelezte a felfuvalkodott uralkodót. 

Nriszinhadéva ezzel egy könyörtelen zsarnoktól szabadította meg a bolygót, méghozzá oly módon hogy közben Brahmá minden áldása beteljesült: Hiranjakasiput nem ember és nem is állat ölte meg, hanem az Úr maga: a félig ember, félig oroszlán. Nem bent és nem is kint pusztult el, hanem egy nyitott oszlopcsarnokban. Nem nappal vagy éjszaka végeztek vele, hanem alkonyatkor, és nem közismert fegyver oltotta ki az életét, hanem az Úr transzcendentális körmei.