Az indiai hagyományban az univerzum ezoterikus bölcsességét védának nevezik. Etimológiailag a szó a szanszkrit vid tőre vezethető vissza, amelynek jelentése ,,tud", illetve tudás'.
A Srímad-Bhágavatamot (Bhágavata-puránát)=vagy röviden csak Bhágavatamot - gyakran a vaisnavák Bibliájaként emlegetik. Ez a hatalmas, enciklopédikus igényű mű a tudás széles spektrumát tárja elénk.
Az indiai teológia szerint Istennek három - arculata -aspektusa van: Brahman, Paramátmá és Bhagaván azaz az Úr személytelen aspektusa az Ő mindent átható helyhez kötött formája, valamint Ő mint a Legfelsőbb Szemely.
A vaisnava történetírás szerint India nagyobbik része Buddha megjelenéséig (i. e. 500) szigorúan követte a védikus hagyományt. Ám akkorra eluralkodott egy olyan vallásgyakorlat amely védikus szövegek téves értelmezésén a alapult
"A Legfelsőbb Urat, aki az igazság, a tudás és a gyönyör megtestesülése, Góvindaként vagy Krisnaként ismerik. Ő kezdet nélküli, mindennek az eredete és minden ok oka." (Brahma-szanhitá 5.1)
Siva (a kedvező"), a hamuval beszórt aszkéta, a jógik hercege az egyik legszélesebb körben imádott istenség Indiában. Koponyákból fűzött nyakláncot visel, egyik kezében kígyót, a másikban háromágú szigonyt tart.
Durgá az anyagi teremtés istennője. Szólítsák bár a görög nevén (Gaia), az afrikai nevén (Osun), az egyiptomi nevén (Ízisz) vagy a világ különböző tájain használt több száz neve bármelyikén, mindig ugyanarról az istenségről van szó.
Amikor egy nyugati az ősi Indiára gondol, valamiféle jóga vagy meditáció jut az eszébe. Mivel a jógarendszert nyolc lépésben írják le néha astánga-jógának, ,nyolcfokú jógarendszernek" is hívják, bár elterjedtebb a hatha-jóga megnevezés.
Az ájurvéda (,,az élet tudománya") a természetgyógyászat Ősi rendszere. A kínai orvoslás kidolgozását is megelőző ájurvédikus tudomány alapjait mintegy ötezer éve rögzítették írásos formában (az Atharva-védában).
A puránák szerint az anyagi világ Brahmával, a négyfejű félistennel kezdődik, aki a kozmosz legfelsőbb bolygóján Brahmalókán él. Pitámaha (nagyapa) néven is ismert, mivel ő az első teremtett lény és a bölcsek eredeti tanítója (guruja).
A gitá ,,éneket"' jelent, a bhagavad pedig Istent", minden fenség (bhaga) birtokosát (vat). A Bhagavad-gítá tehat azt jelenti: ,,A Fenséges éneke", és az Úr Krisna tanításait foglalja magában.